|
|
|
|
Óballai
Alkotóház – Óballáért, Törökszentmiklós és Kistérsége Kulturális Fejlődéséért
Közhasznú Egyesület |
|
|
~~~ Az
oldal tartalma: |
Óballa a hivatalos tájföldrajzi
besorolás szerint az Alföld nagytájon,
a Közép-Tiszavidék középtájon, a Nagykunság kistájcsoporton belül található
a Szolnok–Túri-sík kistájon. A kistáj meleg, száraz, erősen
vízhiányos terület (510-540 mm éves csapadékkal). Az Óballa környéki táj jellemzően
magasártéri helyzetű löszös síkság. A pleisztocénban az
Északi-Középhegységből lefutó patakok hordaléka fedte be a kistájat, amelynek
felszínére egészen finomszemű folyóvízi üledék rakódott le, s ez később
löszösödött. A felszín legnagyobb részét ez a löszös anyag, lösziszap
borítja, amihez igen jelentős téglaagyag-készletek is kapcsolódnak. Ezen az alapkőzeten főleg alföldi jellegű
(mészlepedékes és réti) csernozjom talajféleségek alakultak ki, bár a
magasabb talajvizű laposokban, hajdani folyómedrekben különböző szikes foltok
is előfordulhatnak. Jelentős a táj hévíz-készlete. A kistáj csaknem teljes egészében
szántóföldi hasznosítás alatt áll. Rét és legelő jellemzően csak a szikes
laposokban, a lösztölgyes ligeterdő maradványai pedig csak a régi medrek
mentén fordulnak elő, inkább az akác az egyeduralkodó fafaj. A Tisza
hullámterében fűz-nyár-éger ligeterdők váltakoznak ültetett nemesnyárasokkal.
A táj igazi kultúrsztyepnek tekinthető. [Forrás: Magyarország kistájainak
katasztere, I. k.; Szerk.: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, MTA Földr. Int.,
Bp., 1990.]
Az Óballa felé vezető út,
háttérben a falu házai (fotó: S.M.) A település mai belterülete
Kronstadthoz viszonyítva a 86,8 tengerszint feletti magasságon van, vagyis
árterületen, és öt utcából áll. Területe lényegében egy ártéri sziget,
amelyet északon a Tisza, az összes többi oldalon a Décse-ér ill. az utóbbi
mesterséges medre határol. Külterülete két nagy földrajzi
egységből áll, az egyik a Szőrhát, a másik a Körtvélyes.
A falu képe repülőről,
2005. május 1. (fotó: Várszegi Csaba) A táj jellegzetes
elemei: Balai-fok (másnevén Rágó-fok) Természetes képződmény Bala-puszta
és Tiszapüspöki közös határán, amely kezdetben csak a tiszapüspöki határban
lévő Balai-lapost töltötte fel vízzel, illetve annak a vizét vezette vissza
a Tiszába. Az Ásvány-Décse-ér megépülése után itt folyt a Tiszába a Décse-ér
vizének egy része is. Iránya kanyargós, hossza kb. 1 kilométer volt. A medre
„kiegyenesítéssel" ma is megvan, mint a csatorna-rendszer része. A
„rágó" elnevezést omladékos faláról kapta. Medervonala az 1950. évi légi
fényképen jól követhető. Balai-főcsatorna A mai alakjában először az 1982.
évi 1:100 000 méretarányú katonai térképen látható. Bala-puszta északi
felében húzódó – nyugat-keleti irányú vízmeder – amely csak a Lószérü-hát
elérésekor fordul déli irányba, majd áthaladva a Nagyfertőn a fáradt vizét
az ősi Décse-mederbe vezeti. Vízutánpótlását szivattyús vízkiemeléssel
biztosítják a Tiszából, a vízkiemelőmű Bala-puszta belterületétől
északnyugatra található kb. 1200 méterre. Alapvető feladata a balai
öntözőfürt táplálása volt. Teljes hossza kb. 6000 méter. Ásvány-tó Egyetlen alkalommal találkoztunk
az elnevezéssel, mégpedig Hazael Mária Hugó egri egyházi földmérő 1754. évi Tiszapüspöki
térképén. Helye az előbb ismertetett Ásvány-Décse-ér és a halai fok között, a
mai Bala-puszta belterületével egy magasságban, valamint attól délnyugatra,
mintegy 700 méterre volt. Bala-puszta határába csak a kisebb része esett.
Eredetéről nincs információnk, 1855 óta nem létezik. [Forrás: Benedek Gyula:
Törökszentmiklós földrajzi helyei; In: Selmeczi-Szabó (szerk.) Fejezetek
Törökszentmiklós múltjából, Törökszentmiklós, 2001.]
Tisza-parti ültetett nyáras (fotó: Várszegi Csaba)
A táj múltja feltárul –
vélhetőleg egy régi Tisza-mederről árulkodó vonalak (fotó: Várszegi Csaba) A óballai táj legattraktívabb
eleme azonban kétség kívül a Tisza-part, illetve a töltésen belüli ártér. A
faluhoz legközelebb eső partszakasz egy folyókanyar külső oldalára esik,
gazdag vízparti vegetációval. Az ártéren dominálnak a fehérnyárak, illetve a
fákra futó növények (vadszőlő, komló).
Óballai
Tisza-part októberben (fotó: S.M.)
Ártéri
mozaik – fehérnyárak, komló és egy ufó (fotó: S.M.)
Vadszőlő az
ártéren (fotó: S.M.)
Fehérnyár a
gátőr-háznál (fotó: S.M.)
Tél a
Tiszánál (fotók: Prunnerné Irén) ~~~ Állat-
és növényvilág, természetvédelmi értékek Kép és szöveg: Polgár Márta, a Nyugat
Magyarországi Egyetem természetvédelmi mérnökhallgatója Készült: Törökszentmiklós, 2006.
január 01. Az
eredeti tanulmány PDF formátumban letölthető innen. A Tiszáról röviden
A Tisza a Duna legjelentősebb
mellékfolyója, a jelenlegi hossza 962,2 km, a szabályozás előtt 1420 km volt.
Vízgyűjtő területe 157000 km2. Állatvilága rendkívül gazdag, az
eltérő környezeti feltételeket biztosító élőhelyek sorozata az
élőlényközösségek rendkívül összetett hálózatát adja, így nem csak
fajgazdagságával, hanem összetettségével is kitűnik. Növényvilága rendkívül
változatos. Jellegzetes fás szárú társulások, a parti bokorfüzesek (Salicetum
triandrae) kísérik a folyót. A Tisza hullámterére nagyon jellemző a
puhafás, más néven fűz-nyár ligeterdő (Salicetum albae-fragilis). Ez a térség
a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet része, amely az Alföld egyik legjelentősebb
természeti értéke, 1978-ban alakult. Teljes kiterjedése 9452 hektár, ebből a védett terület nagysága 7670 hektár,
amelyből 833 hektár fokozottan védett terület. Ez a Pélyi madárrezervátumot,
az Óballai és a Vezsenyi
Természetvédelmi Területet, valamint a tiszakécskei partifecske-telepet foglalja magába.
A térség állatvilága Állatvilágában
nagy számban vannak jelen a víz jelenléte miatt a halak és a kétéltűek, de
kiemelkedő szereppel bírnak a madarak, azokon belül is a gázló- és
énekesmadarak. A gázlómadarak közül is a legnagyobb számban a szürke gémek
vannak jelen. Óballa határában található az óballai szigorúan védett gémtelep mely
csak engedéllyel és az év meghatározott időszakában látogatható a madarak
nyugalma érdekében. A folyót kísérő ligeterdőkben szürke gémek, bakcsók, nagy- és kiskócsagok, kanalas gémek, üstökös gémek közösen alakítanak ki
hatalmas vegyes gémtelepeket. Az óballai gémtelep kialakulásának alapja a
rizstelep volt, ahová hosszú évtizedekig költöztek a fokozottan védett
gázlómadarak. A rizstelep megszűnése után azonban a fokozottan védett kiskócsagok, üstökös gémek, fekete gólyák,
valamint a bakcsók és kárókatonák. A megváltozott táplálék
következtében ezeknek a madaraknak az életfeltétele megszűnt. A
táplálékváltozást azonban a szürke
gémek sikeresen átvészelték. Ők ma már az élő Tiszából táplálkoznak. A
rizstelep megszűnésének következtében nem csak gázlómadaraink, hanem ragadozó
madaraink száma is csökkent.
Szürke
gém (Ardea cinerea) Védett! A szürke gémek mellett még megtalálható
a védett fehér gólya és a
fokozottan védett fekete gólya,
amely a ligeterdők sűrűjében, embereket messze elkerülve fákon fészkel és
rejtőzködő életmódja miatt csak ritkán kerül a szemünk elé. Ezek a
gázlómadarak főként halakkal, kétéltűekkel, csigákkal és kisebb rágcsálókkal
táplálkoznak, melyet az árterületen és a közeli szántón fognak be.
Fehér gólya (Ciconia ciconaia) Védett! A ragadozó madarak közül
legnagyobb számban az egerészölyvek
vannak jelen de előfordulhatnak még vörös
vércsék, barna kányák is,
melyek a közelben található egereket, pockokat és kisebb madarakat
fogyasztanak. Vadászterületük a környékbeli szántóföldek.
Egerészölyvek (Buteo buteo)
Védett! A gázlómadarak mellett nagy
számban jelen vannak az énekesmadarak is. Az ide tartozó madarak apró
termetű, főleg magvakkal és rovarokkal táplálkozó fajok, pl.: fecskék, poszáták, cinkék, rigók, gébicsek, verebek,
valamint megtalálható még nagy számban a fácán is.
Szén cinke (Parus major) Védett!
Kék
cinke (Parus coeruleus) Védett!
Erdei pinty (Frigilla coelebs)
Védett!
Füsti fecske (Hirundo rustica) Védett!
Fácán (Phasianus colchicus) A tiszavirágzás A térség másik kiemelkedő
állattani értéke a kérésztelep. A
tiszavirág 28-35 mm-es
testhosszával a legnagyobb európai kérészfajok közé tartozik. Teste sárgás,
szárnya szürkés, áttetsző. Lárvája iszaplakó és szerves törmeléket fogyaszt.
Szájszerveik erősen visszafejlődtek, esetleg teljesen redukálódtak is.
Kifejlett korban már sohasem képesek táplálkozni.
A tiszavirág (Palingenia
longocauda) Védett! Három év
után ugyanazon nap ugyanazon órájában előbújnak az üregükből és a víz
felszínére emelkednek. A vízből kibúvó lárvák vedlenek és a belőlük kikelő
szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat, melynek
iránya mindig ellentétes a folyási iránnyal. Néhány méter magasságú kavargó
tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után
a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a petéit, majd követi
párja sorsát. Ezt a jelenséget nevezzük tiszavirágzásnak.
Ez a csodálatos és egyedülálló jelenség általában június közepén figyelhető
meg.
A hím vedlése
Nászrepülés Emlősállatok
közül előfordulnak rókák, vaddisznók mezei egér, pocok, mezei nyulak, őzek.
Mezei nyúl (Lepus europaeus) Ha minden
egyes séta közben nem is látunk állatokat, a nyomaikat mindig felfedezhetjük.
Fácán (Phasianus colchicus)
Róka (Vulpes vulpes)
Őz (Capreolus capreolus) A térség növényvilága
Puhafás, más néven fűz-nyár
ligeterdő (Salicetum albae-fragilis)
Puhafás, más néven fűz-nyár
ligeterdő (Salicetum albae-fragilis)
áradás után Tisza
hullámterére jellemző puhafás, más néven fűz-nyár
ligeterdő, melynek fő alkotó fafaja a fűz
és a nyár fajok. Lombkorona szintje
középmagas, helyenként magas, 7-20 m-t is elérheti. Az ártér alacsony vagy
középmagas részén helyezkedik el, melynek következménye a gyakori és
tartósnak mondható elöntés, melynek jelentős szerepe van az itt jelen lévő
növényekre és állatokra. A fákra felkapaszkodó lián növények között említhetjük a komlót,
a sövény szulákot, az
adventív parti szőlőt és a süntököt. Ritkább
növények közül megtalálható a nyári tőzike, a virág káka, amelyek védett fajok, a sárga
nőszirom.
Nyári tőzike (Leucojum aestivum) Védett!
Sárga nőszirom (Iris pseudacorus) További
jellegzetes növények:
Mezei
aszat (Cirsium arvense)
Halovány aszat (Cirsium oleraceum) Kamilla
(Matricaria recututua)
Farkasalma
(Aristolochia clematitis)
Kúszó
boglárka (Ranunculus repens)
Fekete
bodza (Sambucus nigra)
Fekete
nadálytő (Symphytum officinale)
Kaszanyűg
bökköny (Viccia cracca)
Magas
aranyvessző (Solidago gigantea) ~~~ A szigorúan védett
óballai gémtelep Kép és szöveg: Polgár Márta A
Hortobágyi Nemzeti Park Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetének egyik fokozottan
védett területe az a szürke gém telep, amely Óballa falu közelében található
a Tisza menti puhafás vagy fűz-nyár ligeterdőben.
Keletkezésének
oka az 1960-as évek elején a falu határában kialakult rizstelep volt, ahol
hosszú évtizedekig költöttek fokozottan védett kis kócsagok (Egratta garzetta),
üstökös gémek (Ardeola ralloides), fekete gólyák (Ciconia nigra), velük
együtt keveredve pedig igen nagy tömegekben bakók (Nycticorax nycticorax),
szürke gémek (Ardea cinerea) kárókatonák (Phalacrocorax carbo) éltek.
Jelentős volt a ragadozó- és énekesmadarak száma is. A rizstelep
megszűnése után eltűntek a fokozottan védett kiskócsagok, üstökös gémek,
valamint a bakók, és kárókatonák. A megváltozott táplálék következtében
ezeknek a madaraknak az életfeltétele megszűnt. A táplálékváltozást azonban
csak a nagy alkalmazkodó képességű szürke gémek vészelték át sikeresen. Ők ma
már az élő Tiszából táplálkoznak. A térségben megtalálható még a fekete gólya
is amely azonban már nem a gémtelepen, hanem teljesen különálló helyen rejtve
fészkel. A rizstelep megszűnésének következtében nem csak a gázlómadaraink
hanem ragadozó madaraink száma is csökkent.
Élőhely:
patakok, folyók és tavak mentén. Általában telepekben költ, néha azonban
magányosan is előfordul, de minden esetben a gémek családjában egyedüli módon
fészkét magas fákra építi .Fészke lapos korong alakú és fagallyakból épül. Jellemzése:
Nagy, erős felépítésű gázlómadár. Hossza 84-120 cm kinyújtott nyakkal. Szárny
fesztávolsága:155-175 cm. Súlya 1,5-2 kg. Tollruhája különböző árnyalatú szürke,
az öregek fehér fején és nyakán fekete mintázat van. A fiatalok fakóbb
színűek. Csőre egyenes, erős szürkéssárga amely költési időben narancsos
színárnyalatú. Lába szürkéssárga, szürke színű. Repkép: jellegzetes lassú
egyenletes szárnycsapásokkal repül, szárnyai folyamatosan és erősen
hajlítottak, nyaka repülés közben mindig „S” alakban hajlított. Rendkívül
alkalmazkodóképes madár, ahol a vizekben hal van, bárhol felbukkanhat,
feltéve, ha az emberek nem üldözik. Tojásait márciusban rakja le. Zsákmányát,
amely főleg halakból áll, melyeket mozdulatlanul vár a tó- vagy folyóparton,
sekélyebb vizekben. Emelett rovarokat, hüllőket, kétéltűeket és apró
rágcsálókat is fogyaszt.
Védett
állat. Természetvédelmi értéke 30.000 Ft A terület védetté
nyilvánítását indokolta élőhelyének rohamos csökkenése, valamint a térségben
folytatott ártéri gazdálkodás és a rizstelep megszűnését követő
táplálékváltozás, melynek következtében sok élőlény elvesztette
életfeltételét. |
|
|
A honlapot készíti és
karbantartja Sain Mátyás és Hajnal László, óballai menedék-keresők. Kapcsolat: S.M.: msain@freemail.hu,
20/254-3663; H.L.: hajnallaszlo@gmail.com, 20/421-8402 |
